Oké, nagyon nem érdekel, hogy undorító és kezdetleges kinézete van a blogomnak! Úgy volt, hogy egyáltalán nem írok többet, de nem bírom ki anélkül, hogy ki ne írnám magamból az érzéseket, pláne ha annyi rossz dolog történt mint a mai nap. Már megint megtalált. Mi a jó életnek miért most miért nem képes már békén hagyni, ne zaklasson tűnjön az életemből a francba. Ha soha többé nem hallanék felőle már az is késő lenne. Komolyan, mint valami... nemis tudom micsoda, ami levakarhatatlan... Mint a körömlakkfolt a ruhán. Lehetetlenség kiszedni onnan. Makacsul kapaszkodik a folt a ruha szálaiba. Oké, már megint bolondokat beszélek, de nézzétek el nekem, teljesen a padlón vagyok, hogy már megint kezdi a hülyeségeit. És ha még nem lenne elég ez a díszpinty, akkor még a nyomorult érettségi is itt van és folyamatosan hajtanak, hogy csináljad, tanuljál és már úgy érzem magam a házban, hogy megfulladok. Egyszóval elegem van ezért hoztam létre ezt a blogot. Csak a legtitkosabb bizalmasaimat fogom beavatni a dologba szóval remélem akiről a cikk szól a büdös életbe soha nem találja meg a blogom. Vagy az lesz, ami a jeu.gp-vel. Törlöm a francba. Oké, ennyit mára, fáradt vagyok. Csók.